Tartalmas napok, hetek

Rég nem írtam.... Nagyon elfoglalt voltam, vagyok az utóbbi hetekben. Először Veszprémben a (két) csodás szellemi lakoma, aztán Bécsben a harmadik, amire német csoportosként sikerült kijutnom az angolra :)) Hatalmas nagy élmény volt megint! Az egység, amit kint tapasztaltam, ahogy a sok-sok különböző nemzet egységben, boldog mosollyal együtt volt, ez felbecsülhetetlen! Megint csak megerősített, hogy jó helyen vagyok, és soha nem akarok máshova tartozni!
Miután elment ez a három hét, jött a befőzési időszak sűrűje, a ribizliszezon - 80 bokorról van néhány kiló, ami lejön, de azért jó ezeket télen enni... Most meg barackszezon van, annyit ettem ma is, mint a csuda, és olyan jól esett!:)

It's summertime!

Végre! Tegnap kaptam egy hírlevelet, amiből nagyon tetszett egy (több) mondat: A matematikusok kiszámolták, hogy átlagosan 35 naponta történik valami "csoda" mindenki életében. Bár szerintem minden nap egy csoda, mert mindig történik valami az emberrel, ami csodás, akár kicsi dolog, akár az egész életét felforgatja, de ez a nap valóban csodás! LÁssuk csak:
1) túl vagyok az összes vizsgámon több-kevesebb sikerrel (a kevesebb siker sem befolyásolja az őszi záróvizsgámat)
2) Legyőztem egy óriási akadályt: a matekvizsgát!!! Sosem voltunk szoros kapcsolatban egymással, sőt, néha rémálmodtam a matekkal, az egész 3 egyetemi évem alatt ez volt a mumus. De ma végérvényesen búcsút mondok az egész randaságnak! Teljesen fölöslegesnek tartom azt, hogy megjegyezzem a mindennapi élethez a folytonos eloszlásoknak a bizonyítását. Mivel tele van görög betűkkel. És furcsák. És nem tetszik. Viszont rettentő büszke vagyok arra, hogy sikerült beleszuszakolni annyi tudományt az agyamba, amennyi a sikeres vizsgához elég volt, na meg hogy sikerült ezt a tudományt elő is szednem a megfelelő pillanatban, és egészen addig megmaradt a fejemben, amíg kellett. :D Azért ez is nagy sikerélmény! :D
Most már csak arra vagyok kíváncsi, meddig fog még "kísérteni". Na, azt meg látni kellett volna, hogy milyen arcot vág(hat)tam mikor megtudtam az eredményt. Szívem szerint körbepusziltam volna mindhárom tanárt, aki javított, a portást, a takarítónőt, az utcán meg alig bírtam ki, hogy ne visítsak egy nagyot és ne hányjak legalább hat cigánykereket örömömben (az lett volna igazi látvány, mert sosem tudtam csinálni). És mérhetetlen nagy örömömre szolgált kidobni az összes matekgyakorlós füzetet, papírt, fecnit, mindent! Végre fejest ugorhatok a nyárba! :D

Tele vagyok tervekkel, célokkal, dolgom is bőven lesz, de így még szebb, hogy ezt az akadályt is le tudtam küzdeni! Nagyon szépséges nyarat mindenkinek!!! :)))

Tücsök és a hangya

Nemrég jöttünk be Anyáékkal a kertből. Előkészítettük a földet (kicsit késve) a palántákhoz, holnap korán el is ültetjük őket. Elég sok munka volt/lesz, de olyan jó nyáron a saját paradicsomunkat, paprikánkat enni! Sokan elmebetegnek néznek minket, hogy miért műveljük munka-suli mellett a kertet, mikor ahelyett pihenhetnénk is, konditerembe járhatnánk, vagy bármi mást is csinálhatnánk. Nem mondom, hogy ne pihennék néha ahelyett, hogy a földet túrjam, de annyira szeretem a frissen ásott föld illatát, este a tücsökciripelést (ma egész este ciripelt egy valahol a környéken, olyan jó volt hallgatni), vagy például, a márciusi vetésű borsómról végre legelni (Garai velőt és Garai korait soha többet nem ültetek, 3-4 szem van egy borsóhüvelyben, és még csak nem olyan jó ízű, mint a Zsuzsi borsó. Mondtam anyának, hogy nem ízlik annyira. Erre anya: De jó, legalább marad a levesbe is! :D)
Azt is olyan jó látni, ahogy a macsek ugrál a friss földben, vagy amikor öntözök, és "teljesen véletlenül" vizes lesz, és felgyorsul.... hehe. Szóval nem unatkozok :)

Márcsakazértis!

Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és mit tartsunk olyanoknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.

Anthony Robbins

Hát én már csak azért is felállok, leporolom a ruhámat és erősebben megyek tovább! Mert van aki ad erőt, és barátokat, hogy felsegítsenek! <3

Egyszerűen gyönyörű!

Spanyol, gitár, ZENE <3

Tinédzserkori lázadás majd' 24 évesen?

Ma éppen azon gondolkodtam, hogy kicsit fura vagyok. Eddig az volt a bajom, hogy nem lehettem olyan, mint mások (középiskolás általános szürke-kisegér-vagy-meg-még-vállalod-is-azt-aki-vagy-és-amiben-hiszel szindróma). Sosem voltam "népszerű", középsuliban egyenesen utáltak, mert kimertem állni az elvek mellett, amikben hittem, és nem követtem a csordát. Akkortájt nagyon zavart, elvégre minden tizenéves küzd azért, hogy szeressék, na meg hogy megtalálja magát. Erre mit veszek észre? Idegesít, hogy mások egy tömeg gyártott embert akarnak faragni belőlem, hogy élvezem azt, ha szembe mehetek az árral. Na, nem olyan értelemben, hogy papagájszínű loboncom lenne, vagy félnem kellene a mágneses kapuknál, mert tele lennék fémmel... Sőt, az sem vonz, hogy minden reggel máshol ébredjek... Nem, ez a "lázadás" inkább az, hogy ragaszkodok ahhoz, hogy én ÉN lehessek, az legyek, aki lenni szeretnék - egy szeleburdi kislány, egy megértő barát, egy komoly kiállású nő. Talán ezt hívják önbizalomnak? Jó kérdés, még csak nemrég kezdődött a kapcsolatunk... :D
Szeretem látni mások arcán a meglepetést, ha például közzétesznek egy messze nem jól sikerült fotót, nem sipítozok, hogy hogy képzelte, hanem nevetek, és felvállalom, mert az is én vagyok. Vagy amikor kiderül, hogy szeretem a komolyzenét, szeretek horgolni (csak nem tudok még szépen/nincs időm), szeretek a kertben kapirgálni, ujjongok a tavasszal ültetett borsóm virágai láttán, stb. Egy kicsit Anne Shirley jutott eszembe erről az egészről Lucy Maud Montgomerry regényeiből - nagy kedvencem volt, lehet, nyáron ki is veszem a sorozatot a könyvtárban.

Szépséges, nevetős, napsugaras hétvégét mindenkinek! :)))

Mai versike

Azt hiszem, ez az érzés sokunknak ismerős... :)


"Van öröm, mely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod,
Adj jó szót, vigaszt, s ha van falatot.

Derűt, tudást, vagy békülő kezet,
Mindez tied!Add másnak-s nézheted
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
meggazdagítva lelked asztalát.

S csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz."

/Ismeretlen szerző/