Senki nem mondta, hogy ilyen nehéz

Kínlódok. Határidőkkel, gondolatokkal, félelmekkel, kételyekkel. Nehezen viselem a korlátaimat, hogy nem tudok tökéletesen döntéseket hozni, nem tudom teljesen felmérni egy-egy döntés következményeit, nem tudom, mi hogyan fog hosszú távon kihatni mindenre. Tudom, mondták már, hogy maximalista vagyok. Én is tudom magamról, és azt is, hogy ha nem vigyázok, még fizikailag is tönkre tehetem magam. Viszont azt érzem korrektnek, ha minden fronton azt adom, ami a tőlem telhető legtöbb, legjobb. De természetesen ez soha nem sikerülhet maradéktalanul, amíg tökéletlen vagyok.
Sokat jár az agyam az utazáson is, félek, mert nehezen derülnek ki a részletek, mikor-hol-hova kell mennünk. Ráadásul éjszaka utazunk, hajnali három-négykor érünk Bydgoszczba. De talán nem kellene egyből a lehető legrosszabbakra gondolni. :)

Most este elmentem futni-sétálni-gondolkodni-sírni. Beszélgettem azzal a Személlyel, aki a legjobban szeret, és aki mindig meghallgat. Kiöntöttem Neki a szívemet és kértem, hogy bizonyítsa be, hogy itt áll mellettem, és soha nem engedi el a kezemet. Kb. 30 percen belül megkerestek, és megkértek egy picike feladatra, ami ettől függetlenül nagy kiváltság. Hálás vagyok azért, hogy ilyen hamar választ kaptam. Pont jókor, mint mindig! Ezt is egy újabb bizonyítéknak látom, hogy a lehető legjobb helyen vagyok, minden nehézség ellenére! Szavakkal nem tudom kifejezni, milyen hálás vagyok és mennyire szeretem Őt, hogy mindig itt van és megnyugtat! Egyet tudok tenni: mindig Őt keresem és igyekszek állandóan és folyamatosan bebizonyítani, hogy értékelem és szeretem!

U.i.: Köszönöm a csodás naplementét és a sok madarat, és a finom tavasz-illatot! <3

Újrakezdés

Nagyon kimaradt az utóbbi 11 hónap... Nem mintha nem történt volna semmi. Azon gondolkodtam, hogy újra írni fogok, ha lehetőségem lesz rá, főleg, hogy most nagy kalandozásra megyek. Bydgoszcz-ba megyek két hétre, és szeretnék egy kis útinaplót írni, mik a benyomásaim, élményeim, észrevételeim, meg hogy egyáltalán mi történik ott velem. Nem lesz unalmas utazás, egy szakmai nemzetközi versenyen vehetek részt, nagyon szuper lehetőség, remélem, sokat tudok majd tanulni. Nagyon izgalmas az egész, még sosem repültem, sosem voltam Lengyelországban, sosem voltam ilyen versenyen, sosem voltam ilyen messze ilyen sokáig itthonról. Kicsit félek is, mi lesz, de igyekszek vigyázni magamra, na meg nem is egyedül megyek :) Remélem, minden jól megy majd, és rettentően szeretnék a szállásunktól két háznyira lévő szellemi "étterembe" is eljutni, hogy sok-sok új barátot szerezhessek. Ez a lehetőség vonz a legjobban (még ha egy szót sem beszélek lengyelül :D)