Tigris

Eddig még nem írtam a mi kis Tigrisünkről, pedig bőven lenne mit... 3 és fél éve egyik délután az ajtó előtt láttunk egy pici cicát, keservesen nyávogott, és nagy szemmel nézett ránk. Megsajnáltuk, adtunk neki tejet meg egy kis párizsit, utána viszont már hat kutyával sem tudtuk volna elkergetni. Egy pár napon keresztül kerestük a gazdiját, de senki nem hiányolta, úgyhogy (Apa nagy mérgére, nem szereti a macskákat) itt maradt. Azóta szépen megnőtt a kis kandúr, megtanult egerészni, amiben Anyának nem kis szerepe volt. Mikor megérkezett hozzánk, két hétre rá elmentünk nyaralni, a szomszédot megkértük, hogy tegyen ki neki egy kis elemózsiát. Mikor hazaérkeztünk a kéthetes pécsi nyaralásunkról (ami nagyon-nagyon jó volt, sok szép emlékem van róla), egy szőrgolyó várt minket az ajtóban, szinte gurult, ugyanis: két háznyira van egy kisbolt, és volt olyan leleményes, hogy leült a bejárathoz, és akárhányan bementek, vagy kijöttek, mindig szívet tépően elkezdett nyávogni. Minden vásárló megsajnálta, és vett neki valamit, sőt, a fiatal eladólány egy kolbászvéget is adott neki. Ő mesélte ezeket el, meg azt is, hogy egyszer jött két kisgyerek, és elvitték a cicát, azt hitték, hogy kóborol. Két nap múlva a macsek visszajött. Úgyhogy így választott ki minket Tigris, aki a sötét csíkjairól kapta a nevét. Időközben Apa is megbarátkozott az új családtaggal, most már egész jól megférnek egymás mellett.

Szép napot!
Eszti

Aprótalpúnak

Végre elkészültem a "nagy" művel. A prototípus már régen elkészült, de rájöttem, hogy meglehetősen nagyra sikerült, ráadásul nem is tetszett annyira a fonal színe, ezért újból nekiálltam egy új kis cipő horgolásának. Bár ez sem nyerte el teljesen a tetszésemet... (Egyébként igen, szoktam horgolni, kötni nem igazán, mert még nem tudok rendesen, de rajta vagyok a témán. :). Remélem, örömet tudok majd szerezni vele. :)
Teljesen ugyan még nem készült el, tervezek egy fényes fehér szaténszalagot is belefűzni, amivel "meg lehet kötni".

A picit sajnos a múltkori látogatás óta nem láttam, mert vagy reggeltől-estig rohannom kell, vagy kicsit náthás vagyok, attól meg szívesen megkímélném...

Mindenkinek szép estét! :)

Manóka

Íme, a 16 napos Petike. Olyan aranyos és szépen eszik, alszik, szóval végzi a dolgát. :)És már kétszer a kezemben is volt! :)

Miracle of life

Közhírré tétetik, hogy kedden megszületett legifjabb, apai ágról az első unokatestvérünk! (Anyai ágról "csak" 16-an vagyunk :D)Egészséges, gyönyörű kisfiú, Petike. Úgy várjuk már haza, hogy babázhassunk. :)




Ugye milyen szép??? :)

Hálás-hálátlan feladat

Ha október eleje-közepe van, az azt jelenti, hogy be kell hurcolni a virágokat a kertből. Minden évben, mikor már kellemes az idő éjjel is, kivisszük a virágokat "nyaralni". Egyrészt, kevesebb gond van az öntözéssel, másrészt az ablakokhoz is könnyebben hozzáférünk, harmadrészt, nagyon meghálálják a növények a friss levegőt. Tegnap viszont visszaköltöztettük őket, ami egyrészt hálás feladat, mert szép zöld most az összes ablak, meg más a levegő a szobában, meg ilyenkor téli függönyre is váltunk, szóval kicsit világosabb is van. :) Ami miatt viszont kicsit hálátlan, az az, hogy rengeteg munka, mire szépen rendbe tudjuk őket rakni, elrendezzük őket az ablakban, mire kitaláljuk, hogy mit, hova érdemes rakni. De most olyan jó rájuk nézni és a frissen mosott függöny illatát érezni. :)

Kellemes vasárnapot!

Helyesírás, avagy mitől kapok idegrohamot

Mostanában egyre többször a szemem elé kerülnek olyan irományok, amikben hemzsegnek a helyesírási hibák, és ez bosszant. Nem azért, mert kukacoskodni akarok, vagy mert "kocka" vagyok, hanem azért, mert alapvető ismeretnek és igényességnek tartom azt, hogy helyesen írjunk. Nem vagyok én sem tökéletes, sokszor vétek én is helyesírási hibát, de azért igyekszek a j-ly szabályt jól alkalmazni, a ragozást jól használni (pl.: nem iskolába vagyok, könyvbe olvastam). Nagyon szeretek olvasni, és ha valamilyen írott szöveg tele van hibával, nem tudom tovább olvasni.
A fiatalok között, akikkel találkozok, kapcsolatot tartok, szintén egyre többen írnak rosszul. Nem tudom, hogy mi okozhatja ezt főként, a tanítási módszerek változása, az interneten nevelkedők sokasága, vagy mi lehet? Tény, hogy nagyon nehéz a nyelvünk, de éppen ezért jó lenne sokat olvasni, és igyekezni megtanulni szépen a nyelvünket. Csoda, hogy annyian nem tudnak megtanulni egy idegen nyelvet, mikor a sajátjukat sem beszélik, írják rendesen? Ráadásul sokan divatot csinálnak a rossz helyesírásból. Amikor pedig azt olvasom, hogy "Köcce, nagyon édike wagy, annyira naon jó barinőm wagyol!", szinte rosszul leszek.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy cikket, hogy a helyesírást hogyan szeretnék megreformálni. http://index.hu/kultur/korrektor/akh12/ Érdekes cikk.

Eszti

Barátság

"Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni, hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor fel lehet kelteni: >>Te, bajban vagyok, segíts!<< És ő negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol, akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el, mintha melegebb lenne az idő s otthonosabb a hely, ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a sorsod. Barát az, aki megért, s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok. Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság." (Müller Péter)

Hálás vagyok azért, hogy nekem lehet ilyen barátom, ismerhetem, és még több ilyen barátot ismerhetek meg általa! :)