Helyesírás, avagy mitől kapok idegrohamot

Mostanában egyre többször a szemem elé kerülnek olyan irományok, amikben hemzsegnek a helyesírási hibák, és ez bosszant. Nem azért, mert kukacoskodni akarok, vagy mert "kocka" vagyok, hanem azért, mert alapvető ismeretnek és igényességnek tartom azt, hogy helyesen írjunk. Nem vagyok én sem tökéletes, sokszor vétek én is helyesírási hibát, de azért igyekszek a j-ly szabályt jól alkalmazni, a ragozást jól használni (pl.: nem iskolába vagyok, könyvbe olvastam). Nagyon szeretek olvasni, és ha valamilyen írott szöveg tele van hibával, nem tudom tovább olvasni.
A fiatalok között, akikkel találkozok, kapcsolatot tartok, szintén egyre többen írnak rosszul. Nem tudom, hogy mi okozhatja ezt főként, a tanítási módszerek változása, az interneten nevelkedők sokasága, vagy mi lehet? Tény, hogy nagyon nehéz a nyelvünk, de éppen ezért jó lenne sokat olvasni, és igyekezni megtanulni szépen a nyelvünket. Csoda, hogy annyian nem tudnak megtanulni egy idegen nyelvet, mikor a sajátjukat sem beszélik, írják rendesen? Ráadásul sokan divatot csinálnak a rossz helyesírásból. Amikor pedig azt olvasom, hogy "Köcce, nagyon édike wagy, annyira naon jó barinőm wagyol!", szinte rosszul leszek.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy cikket, hogy a helyesírást hogyan szeretnék megreformálni. http://index.hu/kultur/korrektor/akh12/ Érdekes cikk.

Eszti

Barátság

"Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni, hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor fel lehet kelteni: >>Te, bajban vagyok, segíts!<< És ő negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol, akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el, mintha melegebb lenne az idő s otthonosabb a hely, ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a sorsod. Barát az, aki megért, s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok. Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság." (Müller Péter)

Hálás vagyok azért, hogy nekem lehet ilyen barátom, ismerhetem, és még több ilyen barátot ismerhetek meg általa! :)

Amiért szeretem a júliust...

... az többek között az, hogy: ha időben kelek, láthatom a napfelkeltét; éjjel nyitott ablaknál alhatok; Reggel rigófüttyre ébredhetek (ha hajlandó vagyok 5-kor kelni, vagy nagyon ritkán akkor feküdni, ugye Betti? :D); reggeltől estig friss gyümölcsöt ehetek a kertből; napközben megsülök, de nagyon szépek a fények, színek; nagyon finom illatok terjengenek, ilyenkor nyílnak a kedvenc virágaim; estefelé kimehetek a kertbe, és kedvemre gyönyörködhetek a liliomokban és a rózsáimban; este én öntözök, és szeretem a párolgó víz illatát; bosszanthatom Tigrist azzal, hogy "véletlenül" lefröcskölöm, de utána odajön hízelegni; miután fellocsoltam a forró aszfaltot, kedvemre tocsoghatok benne mezítláb, elvégre gyereknek lenni jó; este kiülhetek, amíg nem kergetnek be a szúnyogok, és hallgathatom megint a rigók és a fecskék csivitelését; este gyönyörű szépek a felhők, ha sikerül, megleshetem a naplementét; végig borzonghatom a nyári zivatarokat, amikor hatalmasakat dörög, villámlik, és gyorsan elmúlik, utána meg finom, friss a levegő, és szivárványt láthatok; már majdnem vége a ribizli befőzésnek, és kezd a sárgabarack érni (nyamm); kongresszusok, amiket nagyon várok és nagyon szeretek, mert felfrissülök szellemileg, érzelmileg; találkozhatok nagyon sok barátommal, testvéremmel, nagyokat nevethetünk, kirándulhatunk, focizhatunk; elmehetek nyaralni, ha máshova nem, a mamikámékhoz; mert ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó és csodás dolog az, hogy élhetek.

Mindenkinek nagyon szép és élménydús júliust kívánok!

Die blonde Nestea

Treats or opportunities?

Nem véletlenül ez a címe a mai bejegyzésemnek, holnap vállgazd vizsga, és "nagyon sokat" készülök. :)

De igazából nem vállalati szempontból jutott eszembe, hanem magánéleti szempontból. (azért én sem vagyok normális, hogy az életemet SWOT-analízissel elemzem :D).

Elgondolkodtam azon, hogy mennyi lemondással jár az élet, mennyi fájdalommal, és hányszor törik össze az álmainkat, akarva-akaratlanul. Ezekkel a veszélyekkel jár az, ha élünk. De ott a másik oldal, a lehetőségeink. Rengeteg lehetőségünk van boldognak lenni, sokszor el sem tudjuk képzelni, mennyi. Azt gondolom, azok az igazán boldog és sikeres emberek, akik az élet csapásaiban észreveszik a lehetőséget a tanulásra, a lehetőséget, hogy javítsanak a hozzáállásukon, szemléletmódjukon, hogy a következő nehéz helyzetre kellőképpen fel tudjanak készülni, hogy ne törje őket ketté. Igyekszek én is így élni, hogy minden egyes negatív helyzetből, "veszélyből" megtaláljam a "lehetőséget" a továbblépésre, arra, hogy megtaláljam a legnegatívabb helyzetben is az örömteli oldalt. Mert igenis van! Csak meg kell keresnünk. Ahhoz még, hogy sikerüljön előre nézni, és ne csak hátra, arra is szükség van, hogy őszinték legyünk magunkhoz, tisztázzuk magunkban, mit szeretnénk elérni. De a legnagyobb szükség arra a békére van, amit csak attól a Személytől kapunk meg, aki a legjobban ismer és szeret minket. Nélküle megbénulnánk a fájdalomtól. De ahogy egy közhely mondja, ha egy ajtó bezárul, megnyílik egy másik. Ez így van.

Azt hiszem, mondhatom, hogy az utóbbi időben sikerült így szemlélnem a dolgokat, és kijelentem, hogy igen, minden negatív tapasztalat ellenére boldog vagyok, és kiegyensúlyozott. Nem hagyom, hogy ezen bárki, vagy bármi változtasson.

Mindenkinek nagyon szép és lehetőségekkel teli napot kívánok!

Die blonde Nestea :)

Gondolatok

Nemrég nagynéném talált egy régebbi kis verset, és én meg leírtam.

A fehér liliom

A lány élete nyíló virág, tiszta, fehér liliom,
Napsugárra, fényre vágyik rajta minden kis szirom.
De ha szirmod kitárod, s megszédít a nagyvilág,
vigyázz, - mert a naptüzétől el is hervad a virág.
Maradj mindig mosolygó gyermek, szelíd lelkületű kis virág,
Mindenkinek kedves napsugára, s boldog leszel az életben, meglásd.

Nem egy Radnóti, vagy Petőfi, de nekem nagyon tetszik, sok dolgon elgondolkodtatott. Többek között azon, hogy milyen ember szeretnék lenni. És ennek a kis versnek az utolsó két sora megfogalmazta: egy mindig vidám, optimista lány, aki mindenkinek mosolyt csal az arcára, amikor meglátja, hogy kicsit költői legyek, napsugarat visz mások életébe. Hogy pozitív emlékeket, benyomásokat hagyjak másokban, hogy adni tudjak magamból, minél többet, önzetlenül. Hogy mások megismerjék és megszeressék azokat a dolgokat, amiket én is szeretek, fontosnak és értékesnek tartok. Hát, hogy ez mennyire sikerül, azt majd ti eldöntitek. :)

Szép napot!