Hóvégi értékelés

A múlt hónap kicsit a végleteké volt. Kulcsszavakban jellemezném, olyan sorrendben, ahogyan eszembe jut: család, barátok, rokonok, 22, tanulás, matek, kudarc, apró sikerélmény, alvászavar, emberek, magány, Tigris, káosz (előbb az asztalon, aztán a fejemben), rend (asztalon, majd részleges a fejemben), hóvirág, -10 fok, hó, tavaszi szellő.
Kicsit kifejtve: Január első napjaiban vendégek voltak nálunk, nagyszülők, szellemi testvéreink, barátaink és 22 éves lettem (alig tudom elhinni, régen hogy vártam ezt a kort). Aztán következett a "rémálom" (még akár a szó szerintinek is örültem volna...) Ez volt a harmadik vizsgaidőszakom, összesen két vizsgával, de ez volt a legrosszabb is. A matek, ami amúgy is mumus, megint kifogott rajtam. Az a keserves 50 pont csak nem akart összejönni, pedig az csak az 50 %, azaz a kettes. Tanárhoz is jártam, gyakoroltam naphosszat, füzeteket írtam tele, de semmi eredmény. Azaz mégis! a második vizsgán csak 15 pontot kaptam, utána már csak egyetlen lehetőségem volt, ráadásul a másik tárgyból is elcsúszott a vizsga az utolsó hétre (letudhattam volna már első héten is, csak a matek miatt tologattam, de legalább az jóra sikerült) Utolsó héten, miután már majdnem négy hete nem tudtam elaludni hajnali kettő, fél három előtt, és reggel legkésőbb kilenckor felkeltem, még mindig hátra volt a két vizsga. Apró sikerélmény volt viszont, hogy utolsó vizsgán már csak 5 pont hiányzott a ketteshez! Ezután a nehéz időszak után kicsit kipihentem magam agyilag, bár még nem teljesen aludtam ki magam, de már majdnem. :)
Ez most nem panasz akart lenni, pusztán egy kis tanmese saját részemre, hogy: mennyire fontos a jó időbeosztás, a pozitív dolgokra figyeljek, apró, elérhető célokat tűzzek ki magam elé, ne keseredjek el, ha valami nem sikerül elsőre (másodikra majd harmadikra sem), valamint nincsen lehetetlen, csak tehetetlen. Ami persze csak részben igaz, de megpróbálhatom kihozni magamból a legtöbbet, és megpróbálhatom a legjobban kihasználni a képességeimet, ami meg gyenge, azt fejleszthetem. Szóval tulajdonképpen pozitívan zártam le a hónapot (és igen örülök, hogy vége lett :)

Barátság

"Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni, hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor fel lehet kelteni: >>Te, bajban vagyok, segíts!<< És ő negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol, akivel ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el, mintha melegebb lenne az idő s otthonosabb a hely, ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a sorsod. Barát az, aki megért, s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok. Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság." (Müller Péter)

Hálás vagyok azért, hogy nekem lehet ilyen barátom, ismerhetem, és még több ilyen barátot ismerhetek meg általa! :)

Treats or opportunities?

Nem véletlenül ez a címe a mai bejegyzésemnek, holnap vállgazd vizsga, és "nagyon sokat" készülök. :)

De igazából nem vállalati szempontból jutott eszembe, hanem magánéleti szempontból. (azért én sem vagyok normális, hogy az életemet SWOT-analízissel elemzem :D).

Elgondolkodtam azon, hogy mennyi lemondással jár az élet, mennyi fájdalommal, és hányszor törik össze az álmainkat, akarva-akaratlanul. Ezekkel a veszélyekkel jár az, ha élünk. De ott a másik oldal, a lehetőségeink. Rengeteg lehetőségünk van boldognak lenni, sokszor el sem tudjuk képzelni, mennyi. Azt gondolom, azok az igazán boldog és sikeres emberek, akik az élet csapásaiban észreveszik a lehetőséget a tanulásra, a lehetőséget, hogy javítsanak a hozzáállásukon, szemléletmódjukon, hogy a következő nehéz helyzetre kellőképpen fel tudjanak készülni, hogy ne törje őket ketté. Igyekszek én is így élni, hogy minden egyes negatív helyzetből, "veszélyből" megtaláljam a "lehetőséget" a továbblépésre, arra, hogy megtaláljam a legnegatívabb helyzetben is az örömteli oldalt. Mert igenis van! Csak meg kell keresnünk. Ahhoz még, hogy sikerüljön előre nézni, és ne csak hátra, arra is szükség van, hogy őszinték legyünk magunkhoz, tisztázzuk magunkban, mit szeretnénk elérni. De a legnagyobb szükség arra a békére van, amit csak attól a Személytől kapunk meg, aki a legjobban ismer és szeret minket. Nélküle megbénulnánk a fájdalomtól. De ahogy egy közhely mondja, ha egy ajtó bezárul, megnyílik egy másik. Ez így van.

Azt hiszem, mondhatom, hogy az utóbbi időben sikerült így szemlélnem a dolgokat, és kijelentem, hogy igen, minden negatív tapasztalat ellenére boldog vagyok, és kiegyensúlyozott. Nem hagyom, hogy ezen bárki, vagy bármi változtasson.

Mindenkinek nagyon szép és lehetőségekkel teli napot kívánok!

Die blonde Nestea :)